Az előző posztban elmeséltem, hogy mi ösztönzött a blog elindítására: egyszerűen vért kell izzadni ahhoz, hogy normális, egészséges kajákat találjon itthon az ember, és ha ezt elérhető áron is szeretné csinálni, akkor gyakorlatilag úgy érezheti magát, mintha tűt keresne a szénakazalban.

De mégis, mi az istent szeretnék én ezzel a bloggal elérni? Miről fog szólni? Miben más, mint az összes többi fitnesz blog az egész világon?

Hát, először is, szeretném megmutatni, hogy azért lehet találni olyan egészséges ételeket Budapesten (és ha épp más városban járok, akkor ott is), méghozzá úgy, hogy nem megy rá a gatyád is. Nem egyszerű, nekem is hosszú évekig tartott, amíg nem azzal azonosítottam a barátnős randikat, hogy vagy eszek valami nagyon egészségtelent, vagy a fél fizetésemet otthagyom egy salátáért. De akad olyan hely, ahol normális áron finomat kapsz - ezeket a helyeket fogom majd felkeresni, és bemutatni neked. Hogy ne a hesteg mílprepről szóljon az egész életed, és ne rettegj, hogy ha egészségesen akarsz élni, hanyagolni kell az éttermeket és a street foodot.

Aztán ezen kívül azt is szeretném megmutatni, hogy nem kell ezt az egészet túlparázni. Tényleg. Most biztosan személyi edzők és dietetikusok hada kap majd a szívéhez, hogy úristen, ilyet nem mondunk, csirkerizsbrokkoli és heti hét nap mozgás, de valójában, ha egészségesen akarsz élni, nem muszáj, hogy az egész életed erről szóljon.

Én sokáig azt hittem, hogy választani kell: vagy tényleg százhúsz százalékban erre koncentrálok, és másról sem szólnak a napjaim, mint a főzésről és az edzésről, meg a makrotápanyagok számolgatásáról, vagy nem fog érni az egész semmit, de lesz szociális életem, de cserében élvezni is fogom, amit csinálok. Ez egyáltalán nem így van. Nem kell beáldozni az egyiket a másikért - persze fitnesz modell nem lesz belőled soha úgy, hogy nem csak arra koncentrálsz a nap 24 órájából 25-öt, és nem méred ki grammra pontosan, mit és mennyit eszel, de valószínűleg az olvasótábor nagy részének alapvetően nem is az a célja, hogy versenyen induljon el.

Nem vagyok személyi edző, sem dietetikus, nem végeztem iskolákat, sőt, még egy nyomorult OKJ-m sincs arról, hogy profi vagyok a témában. Mert nem vagyok. Annyiról van itt szó, hogy röpke 15 éve próbálom kibogarászni, hogy mi az, ami az egyébként elképesztően hízékony testemnek jó, és mi az, amitől végre látszanak azok a kockák a hasamon, amikről tudom, hogy ott vannak, csak fedi őket a hájréteg - és hogy mindezt hogy egyeztessem össze azzal, hogy nyolcvanévesen ne arra gondoljak majd vissza, hogy a fiatalkorom kajaméregetéssel és a futópályán izzadással telt. Úgy érzem, hogy most sikerült odáig eljutnom, hogy összeszedtem nagyjából annyi tudást, hogy biztonságosan állíthatom: megtaláltam azt, ami nekem megy, amit boldogan és lelkesedéssel tudok csinálni, és ami segít is abban, hogy talán eddig a legjobb formámban legyek.

Nincs 5 százalék alatt a testzsírszázalékom, vastagabb a combom, mint szeretném, és a kockáim is csak elvétve bújnak elő a még mindig kicsit zavaró hájréteg alól. De tele vagyok energiával, élvezem, amit csinálok, imádom az egészséges ételeket, amiket eszem, és úgy érzem, hogy ez így, ahogy most történik, egy fenntartható állapot nagyon-nagyon sokáig.

A környezetemből rengetegen kérnek tőlem tanácsot, pontosan ez az, amiért úgy döntöttem, érdemes lehet egy blogot is indítani. Ez az egész egészséges életmód téma teljesen túlmisztifikált: nem hatalmas ördöngösség, nem kell hozzá ötezer forintos porokat és speciális lisztkeverékeket venni, nem kell az egész napodat a konyhában tölteni. Bár kétségkívül sokat főzök, azért csinálom, mert szeretem - egy heti mealprep simán megvan egy-két órás munkából, ha nagyon szeretnéd. Ezekhez a dolgokhoz fogok segítő kezet nyújtani, hogy talán azok is elkezdhessenek egészségesen élni, akik tényleg nem szeretnék, ha csak erről szólna az életük.

Mert a kulcsszó itt is az egyensúly: ne mondja nekem senki, hogy nem ihatom meg azt a roséfröccsöt, ha akarom, mert meg fogom. És még rosszul sem fogom érezni magam miatta.